Rétegmodellek a Keewaytől

2010-01-16 | Katona Balázs

 

A feltörekvő Keeway négy új modellel szeretné elcsábítani a tínédzsereket, ebből kettőt próbáltunk ki, egyet a fiúknak, egyet a lányoknak ajánlunk, kisebb fenntartásokkal.

A mai harmincas éveikbe járó motorosoknak még nem volt sok választásuk tinédzser koruk hajnalán, ha a pedál erőt motorra akarták cserélni. A szocialista ipar remekei, a Riga, Verhovina, Babetta mellett a különböző korú Simsonok jelentették a tápláléklánc csúcsát, különösen az Enduro kivitel.

Akinek ilyet vettek a szülei újonnan, az a környék legmenőbb nyolcadikosa lehetett szinte azonnal, és ez kitartott a középiskola első éveiben is.

A Simsonok ugyan a mai napig köztünk vannak, a sokadik túlméretes dugattyúval, de a mai srácoknak már nem ugyanazt jelentik, mint nekünk, hiszen a legfiatalabbak is jóval idősebbek náluk.

Napjainkban egyébként is a robogók jelentik az elérhető váltást, pár tízezer forinttól már 60 feletti végsebességű romot kapni, 180.000-től újat, egészen az olasz és japán injektoros, 90-es végsebességű sportrobogókig, melyek 6-700.000 forintba kerülnek, és ezt tuninggal nem nehéz egy kerek millió felé vinni, és a végsebesség is könnyen átlépi a százat.

Mindeközben a váltós 50-esek szép lassan háttérbe szorulnak, alig néhány cég kínál ilyet. Dél-Európában rendkívül népszerű a műfaj, az ott készült kismotorok még a robogóknál is drágábbak, ugyanakkor a 125-ösök technikai szintjét hozzák futómű, fék, anyagválasztás terén.

Ez a réteg hazánkban a fizetőképes kereslet és a motorozás megítélése miatt szinte teljesen hiányzik. Az olasz és spanyol gyárak helyett a Keeway lépett támadásba, és a TX50 Supermotóval valami nagyon hasonló járművet kínál 2009 nyarától. A modell nem ismeretlen, elődje az X-Ray endúró változatban is kapható volt, és azért látszott rajta, hogy a cég első próbálkozása a területen. A TX50 remélhetőleg kinőtte gyerekbetegségeit, rövid tesztünkön legalábbis nem produkált semmiféle hibajelenséget.